Elég ha néha

Kovycs
Elég, ha néha
 
A tavaszi ég csillagfényét
látom kék szemeidben,
életem öreg létezése
ott nyugszik kezeidben.
Míg áramlik vér ereimben,
addig szeretlek, drága,
ott élsz te az én sejtjeimben,
Te vagy éltető ága.
 
Ami szépséget átéltem én,
mindet te adtad nekem,
és mint apró csiszolt gyémántok,
beragyogod életem.
A bajokban te vagy a gyógyír,
örömben a nevetés,
könnyeimben vagy a megértés,
vágyban te vagy az érzés.
 
Az évek telnek, vágyak kopnak,
egyszer én is elmegyek,
és átadom magam a sírnak,
mert az élet lepereg.
A hantra még ejtsél egy könnyet,
de éld tovább életed!
Egyedül kell majd hazamenni,
de ki végleg kint marad,
- ott fent - csak téged fog szeretni,
vigyázom majd utadat,
boldog leszek, ha te az leszel,
kérni foglak álmodban,
hogy engedd az örömöt közel.
Tudd!... te bármit is teszel,
nem vétkezel, elég ha reám
csak néha emlékezel...
 
2016
 
Nem található automatikus leírás.