Őrizz ott legbelül...

 
 
 
Kovycs
Őrizz ott legbelül
 
Ott voltál te mindenben amit a Föld hordoz,
ott voltál a nektárban mit a virág gondoz.
Ott voltál a fényben, a madarak dalában,
ott voltál a méhek termékeny zsongásában. 
Ott voltál az eső záporának könnyében,
te voltál nekem a minden az életemben.
Te voltál az örök csoda sorsom könyvében,
te voltál a legszebb fény a csillagösvényben.
 
De te lettél a fájdalom, s keserv is nékem
te lettél az elmúlás a hulló levélben.
Mikor látom ősszel búsan alászállni azt,
eszembe jut, hogy vitted el tőlem a tavaszt.
Itt hagytad szívemben a rideg, fagyos telet,
tenélküled számomra nem lesz már kikelet.
Fáj nekem hangod hiánya, lényed emléke,
fáj, hogy elmentél, - most már belátom -, örökre.
 
 
Őrizz meg ott belül, hol laknak az emlékek,
ami szép volt nekünk azt végleg el ne feledd!
Meg nem történté tenni azt úgy sem teheted,
meghalt szerelmed, mint ősszel halnak a levelek.
De ha látsz gyémántkönnyet gördülni a rózsa
bársonyszirmán, akkor jussak majd az eszedbe!
Mikor látsz hulló szirmot, amit a levél betemetett,
gondolj majd rám: Ki míg élt, csak téged szeretett.
 
1976
 
Ú.költve:2016.06.15. Orl.