Nem mozdul a kert az ágyás a télben,
álmodoznak szebb napokról a magok,
tetemmé váltak a kémény alatt lógó
cseppenként elolvadó jégcsapok.
Kertben egyedül vagyok, alig létezem
égalján már a pára a köd terem,
kiáltok a nap után, át az éteren
Siess tavaszom mert a napot éhezem...
 
KL .015.01.26. Orl
 
Kép Van Gogh Téli kert