Egymásba belegyökereztünk, összenőtt a lelkünk,
akkor ott térben, időben egy test, egy lélek lettünk. 
Talán még szívünk is egy,hiszen ma is együtt dobog,
nagy viharok már elmúltak, most csendes eső kopog.
Élteti a földet, ami nélkül én nem létezem,
te vagy már csak nekem ami még éltet itt kedvesem.
Vagy te a föld, az eső, te vagy éltető elemem, 
nélküled nincs élet, elszakad éltető gyökerem...
 
KL. 015.02.16. Orl.
 
A kép Mihály Csilla Gyökerek című csodálatos alkotás