Valami álomhajóra felszálltam lázam ködén, 
valami bársonypuha megfoghatatlan volt a fény,
a hajóm a semmi vizén úszott... Én meg csak álltam,
kint a parton szeretteimet és magamat láttam.
Összezavarodott álmok, képek az életemből,
végtelen csend, néma kiáltások a végtelenből...
távolból szellemárnyak hívogató kezét láttam.
Lázam elmúlt. A hajó nélkülem ment el.... Kiszálltam..,
 
KL. 015.02.06.Orl.