-ki fogja-

Alázatosan morzsolgatom ujjaim között,
a múló idő beteljesületlen perceit,
a bánat megölel az öröm már elköltözött,
ráncok arcomon őrzik az éveim terheit .
Még tart az út, talán vigyázza még fentről anyám...
lelkemben lisztté őrlődik a gyász, fáj a magány.... 
jósága hiányzik, nélküle árva a tanyám.... 
Ki fogja kezem ha halok?.... ha nincs édesanyám...
 
KL .015.02.09.Orl.