Nem koptattam én 

 
Kovycs
Nem koptattam én
 
Bizony, nem koptattam én 
a templomon a kilincset.
Egyszerű ember vagyok én,
egyszerű mint a faék.
Olyan is tulajdonképp.
Addig feszítem erőmet,
amíg győzelmet arat.
Vagyok egy egyszerű gép
ehhez tartom magamat.
 
Bizony nem koptattam én
a templomon a kilincset.
Szomszéd ivóban imádtam
én csak fenn a Jóistent.
Tudom elkárhozok majd én,
ez borzalmas egy dolog,
lehet pokolra is jutok.
Nem tehetek én róla,
de ilyen ember vagyok.
 
Bizony nem koptattam én
a templomon a kilincset.
Imát is csak egyet tudok,
eggyel is jól elvagyok.
Nem várnak rám az angyalok.
Annyit azért mondhatok:
Ki kezében van a dolog,
az valamit elszúrhatott.
Soha meg nem hallgatott.
 
.
Bizony nem koptattam én
templomon a kilincset,
Kit szerettem, kértelek
nagyon tégedet ott fenn.
Lehet nem hallottad te
könyörgésem. Elvetted.
Akkor miért tenném én
házadba tiszteletem,
ha vagy. Miért? Kérdezem.
 
Bizony nem koptattam én 
templomon a kilincset.
De ezért csak rám haragudj!
Létezel? Mutasd már meg!
Uram ott fenn miért engeded,
büntetlenül miért ölhetnek?
E közben sok millióan 
keservben, új hazát keresnek.
Tudod ez sem értem meg.
 
Bizony nem koptatom én
holnap sem a kilincset
Mert nem védesz te minket
és ha úr vagy mindenek
felett. Miért engeded,
hogy szenvedjenek emberek.
Házam táját tapossák
a vándorló nincstelenek,
engeded, 
hogy megüssék a segítő kezet.
 
Miért koptattam volna
templomon a kilincset.
Mielőtt megköveznétek,
tisztelem én hitetek.
Csodálom, hogy ti tudtok
őszintén még ma is hinni,
én sokszor kérdeztem. Miért
kellett ennek így lenni?
Választ azt soha nem kaptam,
így hitetlen ember maradtam.
 
2015