Kerék ,sors... talán még

Kovycs
Kerék, sors, talán még…
 
Nézem az egeret,
hajtja a kereket,
– rabként mit tehet – ?
megállni nem lehet.
Előre így soha nem jut,
így csak elpusztulni lehet...
...nézem az egeret
lépeget, lépeget, lépeget....
 
Valami nagyon hasonló,
amit mi teszünk, emberek,
hajtjuk a sorskereket.
Milliók sorsa az:
Hiába lépeget, előre nem mehet,
akik nem engedik, ők is emberek…
…nézem az egeret
lépeget, lépeget, lépeget…
 
Több istent imádunk,
hittel és hit nélkül
hódítunk, igázunk,
bombába öltözünk,
vallást elferdítve,
embertársakat ölünk,
...nézem az egeret
lépeget, lépeget, lépeget....
 
Földünk levegőjét
zabáló nagyhatalmak,
szennyüket ránk lehelő,
ipari forradalmak.
Pusztulás, atomtemetők,
elpusztított zöld erdők
...nézem az egeret
lépeget, lépeget, lépeget....
 
Kék bolygónkon megöljük
a szépet a jövőt a hitet.
Nem halljuk meg a jövőnkért kiáltót:
kimérnék mi ha megtehetnék,
eladnák kérgéről a gravitációt!
Szennyünkben fogunk kimúlni,
a sorsunk ez lesz, emberek!
...nézem az élettelen kereket...
már semmi, senki nem lépeget...
 
Állj! Talán még nem késő, emberek!
 
2014