Matróz mese

 
Kovács László 
Matróz mese...
 
A hajóra matróznak álltam én
egy mese nem létező tengerén.
Induláskor egyenesen haladtunk,
később erősen balra tartottunk.
 
A hídon, aki fogta a kormányt,
bal kezével mutatta az irányt.
A fedélzetközbe folyt a munka,
matróz voltam itt, haladt a "dzsunka."
 
Sokat mostam a fedélzet mocskát,
varrtam én az elszakadt vitorlát.
A gályám a vízen lassan haladt,
de mire kellett egy új fordulat.
 
Ordították fent:...kormányos, takarodj!
Csodálkoztam:...már hajóm jobbra tartott.
Bizton megvan fenn ennek is az oka,
matróznak akkor is van lent itt dolga.
 
Hova tart így?...vakartam a fejem...
akkor is itt lent én a dolgomat teszem.
Fent a hídon egyre többen vannak,
"Mutyiznak", nem baj, a vitorlák dagadnak.
 
Nem lesz így jó!...irány előre, majd balra,
más már kapitány, most ugyanaz, de jobbra.
Hol fogunk így kikötni, mi az úti cél,
mikor lesz mikor hajónk végre révbe ér?
 
Én, szegény matróz, ezt már meg nem értem,
mikor kikötöttünk akkor csak néztem.
A cél ugyanaz volt, mint az érkezés,
minek volt akkor a munkám, nem is kevés?
 
Foltoztam vitorlát, mostam a hajótatot,
miközben fenn a hídon mindenki mulatott.
Mikor leszóltak a matrózok, harmada tapsolt,
a kapitány szerint gályánk jól halad... rákapcsolt.
 
Ordítanak ismét kinn a parton:...takarodj!
Az nem létezik, hogy ebbe bele ne zavarodj.
Azt hiszem, elhagyom én a régi hajómat,
majd találnak maguknak máshol új matrózokat.
 
Nem adom erőmet többet olyan úthoz,
ahol a kapitány csak egyensúlyoz.
Nem leszek én olyan bárka jó munkása,
ahol az iránytűnek nincsen nyugvása.
 
Negyedszázada hajóra matróznak álltam én
a mesém nem létező zavaros tengerén.
Az egybeesések, szereplők csak véletlenek,
igaz, nem igaz, ahogy gondolod, vagy hiszed.
 
"Hol volt, talán nem is volt", volt egyszer egy bárka,
ami elindult a világ horizontjára.
Ez a hajó helyben járt, lássad most e csodát...
matróza most is keresi ennek az okát...
 
Kovycs59