Ejjj-ha-ha, na ilyent...

 
__________________________
 
A mi szekerünk........
(Kovycs59)
 
 
Én nem értem, nekünk nem egy a nemzetünk.
Jobbról, balról sárt dobálunk, nem engedünk 
Hátba támadjuk egymást, közben szemezünk
Csodálkozunk azon, hogy nem halad szekerünk.
 
 
Én nem értem pedig sokan ülnek bakon, 
akik látják az irányt a rögös utakon.
De átvezetni, nem tudják soha a bajon, 
helyben járunk mi itt a "magyar ugaron"
 
 
Talán ha egyfelé  húznánk mind ahányan vagyunk.
számítana az hogy mit akarunk, mi is a bajunk.
Könnyeben haladna többszínű, de lelkes csapatunk 
ha a bakon ülök kicsit is szolgálnák a javunk.
 
 
De míg a kordénkra ható erők eredője nulla,
ezt fizika atyja már régen  megmondta.
Nincs olyan mi előre haladna,
ne adja a jó Isten, kicsit is gyorsulna.
 
 
Vagy ki ezt a ismeri nincs még fent a bakon?
Aki ott van, csak vezeti szekeret vakon.
Mi ki az erőnket adjuk, feszül a karunk,
arról hogy haladunk, csak álmodozhatunk.
 
 
A fizika törvényével nem lehet játszani,
Newton örök törvényét nem lehet kijátszani!
Jó ha tudják a gyeplőt tartók, erő irányítható,
de csak ha egyfelé hat!... csak akkor kiszámítható...
 
 
Nem kellene pocsékolni másra a sok energiát,
mert azt veszitek észre, hogy az erőmű leállt.
Akkor nem lesz mit vezetni, nem kell már kormányos,
lehet a mentéje narancs, vörös, lehet ő dolmányos.
 
 
De ha egyfelé néznétek ti is mind okosok,
vezetők, többszínű értelmes kocsisok!
Az ostort kezetekbe itt lent mi adtuk, 
nem vagytok ti mások, csak bérkocsisok!
 
 
Mi adnánk a szívünket,lelkünket, erőnket 
és a szekerünk nem lenne folyton kátyúba 
Fogatként haladnánk és eljutnánk oda... 
Aminek a neve nem más, mint vén EURÓPA.
 
Kovács László 014.04.07. Orszlány
 
 

______________________________

Zengjen dalunk a...
(Kovycs59)
 
"Mint a mókus fenn a fán" 
zengett dalunk hajdanán...
Voltam én kisdobos, úttörő, 
paraszt, munkás és vezető.
 
Voltam fent a csúcson kiemelt,
voltam lent áldozat, kiszemelt,
voltam hangos, voltam pisszegő,
voltam hívő és voltam hitszegő.
 
A múltam a hátam mögött, 
szemben a jövőm integet,
itt felejtett a történelem,
így hova jutok emberek?
 
Nem tudom a vérem megtagadni, 
és hazámat sem ! ...Nem is akarom!
Apám megtanult..., beleszakadni...
anyám csendesen sírt a ...hantokon.
 
Építettem dalolva a látszat légvárakat,
közben a "Fényes szelek" egyre csak fújtak,
ütöttem a "tőkét", építettem a gyárakat,
szépítettem,.. ha kellett, védtem hazámat..
 
De a kezemben az erő intésre hanyatlott.
Hitegettek.., közben tanultam az új dallamot...
énekelve nyitottam a jövő felé az ablakot.
Ott mit láttam megint?.. a magyar parlagot...
 
"Éljen Május Elseje" a Munka Ünnepe....
harsogtuk együtt: .."Egy a jelszónk a béke"...
Lett új köpönyege,de más ma már a dal mestere,
már ez a nóta sem száll fel fényesen a fellegekre.
 
Egy himnusznak megint leáldozott, 
a ritmusa a dicsősége megkopott.
Jöttek az új dalok, a kotta sokasodott...
de mára már az is mind elkopott...
 
Én tőlem már többet ne várja senki, 
úgy menjek előre vígan, hogy ajkam zengi.
Múltam lett a végső temetője az énekeknek
nem leszek én nótása már a történelemnek.
 
Integet még felém ritmusa az új daloknak,
de előre az utat már én némán teszem meg.
Nem hiszek én már a nótázó dalnokoknak, 
sem a ritmust vezénylő karmestereknek...
 
Kovács László 014.12.Oroszlány
 
 
 
Matróz mese.....
(Kovycs59)
 
A hajóra matróznak álltam én, 
egy mese nem létező tengerén.
Induláskor egyenesen haladtunk,
később erősen balra tartottunk.
 
A hídon aki fogta a kormányt,
bal kezével mutatta az irányt.
A fedélzetközbe folyt a munka,
matróz voltam itt, haladt a "dzsunka."
 
Sokat mostam a fedélzet mocskát,
varrtam én a szakadt vitorlát.
A gályám lassan a vízen haladt,
de mire kellett egy új fordulat.
 
Ordították fent: ...kormányos takarodj!
Csodálkoztam: ....már hajóm jobbra tartott.
Bizton meg van fenn ennek is az oka,
a matróznak akkor is van itt lent dolga.
 
Hova tart így?... vakartam a fejem...
akkor is itt lent én a dolgomat teszem.
Fent a hídon egyre többen vannak,
"Mutyiznak" nem baj, a vitorlák dagadnak.
 
Nem lesz ez így jó irány előre, majd balra,
más már kapitány: most ugyanaz de jobbra.
Hol fogunk így kikötni mi az úti cél,
mikor lesz mikor hajónk végre révbe ér?
 
Én szegény matróz ezt meg nem értem,
mikor kikötöttünk akkor csak néztem.
A cél ugyanaz volt, mint az érkezés,
minek volt akkor a munkám, nem is kevés?
 
Foltoztam vitorlát, mostam a hajótatot,
miközben fenn a hídon mindenki mulatott.
Mikor leszóltak a matrózok harmada tapsolt,
a kapitány szerint gályánk jól halad, rákapcsolt.
 
Ordítanak ismét kinn a parton:....Takarodj! 
Az nem létezik, hogy ebbe bele ne zavarodj.
Azt hiszem elhagyom én a régi hajómat,
majd találnak máshol új, jobb  matrózokat.
 
Nem adom erőmet többet olyan úthoz,
ahol a kapitány csak egyensúlyoz.
Nem leszek én olyan bárka jó munkása,
ahol az iránytűnek nincsen nyugvása.
 
Negyedszázada hajóra matróznak álltam én, 
a mesém nem létező zavaros tengerén.
Az egybeesések, szereplők csak véletlenek,
igaz, nem igaz, ahogy gondolod, vagy hiszed.
 
"Hol volt, hol nem volt" volt egyszer egy bárka,
ami elindult a világ horizontjára.
Ez a hajó helyben járt, lássad most e csodát...
matróza most is keresi ennek az okát....
 
KL. 015.01.05. Orl...
 
 
 
 
Nagyjavítás....
(Kovycs59)
 
Hű...ha.. valami kopog, 
lehet, hogy megkopott,
valami megint ropog,
de ez már megszokott....
kihagyott,.. fájt...,sajgott,
Ez meg!.. vigyázzállás helyett... 
este is csak sunnyogott.
Lehet, hogy öreg vagyok...
a vén motor is kihagyogat,
mintha számolna mennyi még...
köhögve járja a napokat.... 
mi van?...aj..jaj.. fáj a derék...
na mégis van ami merev...
legyintenék rá...nem merek...
nincs mivel... nem érzem.. 
vállból zsibbadt kezemet.
A futómű is balra húz... 
fáslival dagad a boka...
jó erősen betekerem ...
most is húz, de jobbra...
Nem baj!.. sok a súly!..leadom...
ez mi?... ja..mozog a fogam...
de ettől még nem kellene,
hogy hulljon a hajam....
Morgok, pöfögök, csoszogok,
nem baj!.. majd kialszom...
holnaptól meg kocogok..
már megint nem alszom
mit is akartam ?...megvan...
hopp ..egy Cavinton...
Hova lett?... keresgélem...
nem látom.. csak tapintom...
hűha.. a fene egye meg...
ez mégsem a szemüveg...
szia te vagy az járókeret... 
na gyere!.. 
kísérj ki engemet.
visszadurrog a porlasztó...
a futómű nyekereg...
a hűtővíz nem folyik,
éppen csak csepereg.
Elég volt!..
ez így tovább nem mehet!
Most elmegyek, 
vár a műhelyem,
a nagyjavítást 
én most elvégeztetem.
Rendbe hozatom a rendszerem,
cserélve lesz az elem.
Ami elromlott javítják
ami fáj azt kidobják.
újra összerakják
ha tudják!.. beállítják...
a motorom gyújtását.
A futómű gömbjeit cserélik
a maradókat megkenik...
majdnem új leszek,... 
azt a jó mindenit!
Akkor majd mondhatják 
nézd már az öreget, 
hogy játssza az agyát...
vén a verda,.. de még azért...
jól fut,..jól tartja magát...
Mégsem így történne..... 
valami közbejönne...
valami alkatrész... 
már nem lenne, 
vagy végleg eltörne. 
Akkor megtaláltok... 
kint a roncstemetőben....
 
KL. 015.02.03. Orl..