Ott tört el fiam...

Kovács László
Ott tört el...
 
Mikor a szerszámok halmára dobtam 
az olajos rongyot, valami villant
tompán az agyamban. Felrévedt egy kép:
- maszatos képű kisgyermek és apja -
ki szerszám halmára rongyát rádobta.
Felsejlik mondata;"látod  fiam 
ott tört el ahol a legvastagabb volt...
te fiam légy erős, soha ne törj el"! 
- a jó apám hozzám halkan még így szólt -.
 
Vajon e mondat eddig hol barangolt?
Valahol az idegek membránjain
beégve időzött, de milyen erő
mi felszabadította?...hiszen régen
eltávozott apám, ki ezt kimondta.
Fejemre azóta gyér őszt rakott fel
a múló idő, utam macskakövei
egyre kopottabbak, emlékeim apámról
lassan mind elfogynak.
 
Nézem a holt gépezetet. Meghalt.
Nem dübörög benne a nyers erő,
legyőzte a fizika.
Egy kicsit vele halok én is.
Elfáradtam, nem érdekel már semmi,
fáraszt a politika.
 
Fárasztanak a "nagy emberek" dühít az,
hogy engem semmibe vesznek.
Akik meg nevelik jövő emberét, 
 tanítanak...értük sokat tesznek,
s kiket meg kiválasztott népe,
nem tanároknak tartják ŐKET.
Szerintük nem mások ŐK. "VICCEK". 
"Ügynökök és bolsevikok gyülekezete"
Tisztelt Nagyurak! Ejnye! Ejnye!
 
Valahol ott törtem el én is mint a gép,
ott törtem el hol a legvastagabb voltam.
Ezért villant fel bennem talán ez a régi kép.
Tudod jó apám, Te jutottál eszembe:
Apám én már megint hatalmasat csalódtam!
Ezért éltem én, mondd  minek dolgoztam?
Nem jó ez bizony így, megint nem jól választottam!
Eltörtem!...valami eltört ott magamban...
Mikor az olajos rongyot lemondóan,
a szerszámok halmára végleg rádobtam.
Ez a gépezet immár javíthatatlan.
 
Kovycs59
2016.03.18.Oroszlány