Korképek

Kovács László
Korképek
 
Lemezek közötti laprúgó feszültséget,
szegecsek kényszerereje
tartja össze,
mint... a gyáram gépesített, zörgő
világát is fogva öleli valami láthatatlan erő,
összetartja az eszme.
Rugdalózó gépek, keményfém kések,
élszögei között forgácsolódik a jövő.
Olajszagban, dobog, dübörög az "ötéves terv".
Terv az volt, aztán nincs az se....
csak csend, kínos nagy csend.
---------
Gyáram kapuja ásít, felette a csillag lánca
árván függ.
Nem leng rajta az "Élüzem jelvénye" 
nem fújják a fényes szelek,
nem füstöl az öntöde kéménye.
Porlad a múlt, áll még a porta,
fogason felejtett portás sapka,
zsíros ráncaiban beleette magát
a múlt, az eszme.
Most hullik rá a vakolat,
egy pók les alóla. újabb áldozatra lesve, 
talán vár egy szebb, jobb jövőre.
---------
Lépek tovább, csak halkan magamnak
dúdolva, énekelve:
"Egy a jelszónk a béke"...
valahogy e dal jutott az eszembe,
... talán nem is vagyok én már
ezen nagyon meglepve....
 
A vers végleges formályát Nyírfalvi Károlynak köszönhetem. 
Köszönöm!
 
Kovycs59