Kritika után...

 
Kovács László
Kritika után
 
Na ezt megkaptam, bár én akartam,
kritikát kértem és meg is kaptam.  
Miért? -gondolkodom én magamban,
jobb lett volna hagyni a jó francban.
 
Kritikát kértem én meg is kaptam,
lesújtva fetrengek lent a porban.
Rövid erős, ámde nagyon velős,
szerinte a versem  hideglelős.
 
Maradtam volna meg én bányásznak, 
tudásom adnám én a csákánynak.
Nem leszek bajnoka a pennának,
azt hiszem visszaállok vájárnak.
 
Jó kritikus annyit azért mondok,
nem olyan egyszerűek a dolgok.
Talán nem véletlen, hogy háborgok,
miről írtam, ott igen jól mozgok.
 
Lelkem beletettem a sorokba,
ön nem tudja mi az a "lármafa".
Bányászt kíséri utolsó útjára,
emlékezve szakmája múltjára.
 
Na de minek is oktassam már Önt,
ki "Jó szerencsét" sohasem köszönt.
Verselek tovább magam kedvére,
mint költőknek mostohatestvére. 
 
Sok sikert kívánok a jövőben,
kritikát nem kérek azt ígérem.
Nem adom én fel, mert nem szokásom,
poéta sors nem könnyű... Belátom....
 
Kovycs59
015.05.29. Orl.