Kritika után...

 
Kovács László 
Kritika után
 
"avagy nézőpont kérdése"
 
Na, ezt megkaptam, bár én akartam,
kritikát kértem, és meg is kaptam.
Miért? - gondolkodom én magamban,
jobb lett volna hagyni a jó francban.
 
Kritikát kértem én, meg is kaptam,
lesújtva fetrengek lent a porban.
Rövid, erős, ámde nagyon velős,
szerinte a versem hideglelős.
 
Maradtam volna meg én bányásznak,
tudásom adnám én a csákánynak.
Nem leszek bajnoka a pennának,
azt hiszem, visszaállok vájárnak.
 
Jó kritikus, annyit azért mondok,
nem olyan egyszerűek a dolgok.
Talán nem véletlen, hogy háborgok,
miről írtam, ott igen jól mozgok.
 
Lelkem beletettem a sorokba,
Ön nem tudja, mi az a "lármafa".
Bányászt kíséri utolsó útjára,
emlékezve szakmája múltjára.
 
Na de minek is oktassam már Önt,
ki "Jószerencsét" sohasem köszönt.
Verselek tovább magam kedvére,
mint költőknek mostohatestvére.
 
Sok sikert kívánok a jövőben,
kritikát nem kérek, azt ígérem.
Nem adom én fel, mert nem szokásom,
poéta sors nem könnyű... Belátom...
 
Kovycs59