Tárnák népe

Kovács László
Tárnák népe..
 
Reccsenve tört gerenda, szemetelő vég,
az évmilliók megbolygatott nyugalma,
vágatokban áramló izzadt szagú lég,
itt élte sok ember bányászok életét.
 
Fejlámpák sejtelmes imbolygó árnyai,
az átizzadt ingek sókérges vágyai,
a szénporos arcok kemény vonásai,
rugdaló gépláncok dübörgő gépei,
elhunyt, hős pajtások fájó emlékei.
A széncsaták kérges lelkű bányászai,
- itt éltünk mi - 
a tárnáknak dolgos, szénporos arcai.
Idegeink feszített húrján játszott az
állandó figyelem, a túlélés vágya,
ügyeltünk magunkra, figyeltünk egymásra.
Összekovácsolt egy családdá bennünket,
a földalatti világ poros világa.
 
Büszkén hirdettük azt, mi bányászok vagyunk,
a tárna volt nekünk az összes vagyonunk.
Gazdagok voltunk, de már szegények lettünk,
a rút pénz érdeke, mi döntött felettünk.
Ti akik ezt megtettétek:
jó ha tudjátok, csak egyszer lesz elegünk,
és soha ne feledjétek...
Mi, a tárnák népe soha nem felejtünk!
 
2016.03.28.Oroszlány
Kovycs59