TISZTELETTEL KÖSZÖNTELEK AZ OLDALAMON!

 

 “Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz... fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.” (Goethe) 

----------

1959-ben születtem Oroszlányon, egy kis bányász város polgáraként. Iskoláim, munkám mind a városhoz kötöttek, ezer szállal fűződöm szűkebb hazámhoz és a bányászathoz. Belenőttem, mint fái, bokrai az erdőnek. Nevem szeretem, de mivel tucat név  ezért Kovács László (Kovycs) néven írok.
 
ELŐZMÉNYEK:

1975-76 ifjúkori éveimben próbálkoztam versek írásaval, aztán a fiókom félhomályában meglapult  spirálfüzetem 2014-ben kezembe került.

Ráértem elgondolkodni, mert beteg lettem, időm rengeteg maradt.  A versekben találtam meg a vigaszt, amit így visszatekintve, már egyáltalán nem bánok.

 

OKOK:

 Szeretem a verseket és néha próbálkozom egynéhány írásával is, életem során keményebb dolgokhoz szoktam.  Most, hogy olyan szakaszához érkeztem életemnek, nem kell már a munkában  teljesítenem, előjönnek a gondolatok.  Ezeket szeretném megosztani azokkal, akik szeretnék egy átlag bányász ember emlékeit, verseit megismerni.  Mivel az egészségem is megrendült, a kórházi ágyon jöttem rá; - dolgoztam mindennap veszélyben a föld alatt -,  néha közel járt a halál is hozzám. Sok pajtásom elragadta,  engem itt felejtett. Célja volt velem, vagy csak nem kellettem neki? 

Nem tudom!

 
MIÉRTEK:
Betegségében jön rá az ember 
 

Itt a kórházban, ahol sűrű vendég volt a kaszás, szele engem is megérintett, rájöttem,  azonkívül, hogy ledolgoztam az életem, ha elmennék, semmit nem hagynék itt. Magammal vinném azokat a dolgokat, amiket megcsináltam, elértem.   Elvinném az emlékeket... a verseket,  semmi nem maradna utánam, csak  néhány ember aki még szeret, esetleg egy emléktábla,  rajta „Ék és Kalapács"..  bányászok címere, egy ember alatta, akinek amíg élt bányászként dobogott a szíve.

 
--------------

Most, hogy elkészült a bakancslista, szeretném ha más is maradna. Maradna vers, írás, ami ha nem is kerül soha a tankönyvekbe, de az enyém és a szívemből jött. 

Hogyanok

Vallom: Valaki írásra adja a fejét, az "kemény fába vágta a fejszéjét". Senki ne akarja megmondani saját maga , hogy milyen író, költő. Az nem használ senkinek!  A vershez és az íráshoz alázattal kell közeledni, a kritikákat nem sértésnek  felfogni, hanem fel kell dolgozni, meg kell fontolni! El kell fogadni a segítséget, az építő kritikát azoktól, akik már letettek az asztalra valamit. Részt kell venni az irodalmi csoportok munkájában, a modern világban már ez adott. Az interneten számtalan ilyen csoport létezik. Az olyan ember mint én is - ki nem tanulta a szépírást soha -,  rengeteg hasznos, hozzáértő, önzetlen tanácsot kap ha ezekre fogékony.  Hiszem: Nem elég az írni akarás, tanulni, tanulni és tanulni kell! Nekem  nagyon nagy segítséget jelentett Turza Sándor „Szókincstanya”˜ csoportja,    sokat köszönhetek Baranyai Attila Verslista Irodalmi Baráti Körének is. Mivel  nagyon  „későn mérgezett meg a költészet maga”,  - hiszen intenzíven két éve írogatok -. Azért kaptam én is hideget, meleget.  Rengeteg bíztatást,  használható kemény kritikát, használhatatlan, lesújtó véleményeket is kaptam. Előfordult néha, hogy elkeseredtem, de soha nem adtam fel és nem is fogom.  Miért? Mert szeretem csinálni és feladni semmit nem szokásom!
--------------

Írásaim, verseim  többnyire az interneten olvashatóak, de megjelent már  néhány nyomtatásban is , több versem olvasható -

 Több írásom a Verslista által kiadott SODRÁSBAN című 2015-16-17-18 amatőr költők antológiájában is megtalálható, valamint a Szókincstanya és a Gold Pen irodalmi körök által szerkesztett kiadványokban is jelen vagyok néhány versemmel.

2017-ben megjelent az első önálló kötetem is a PUBLIÓ kiadó gondozásában Csákány és penna címen. Talán a legkedvesebb füzet számomra a 2018-ban bányásznapra megjelent Csendes a bányásznap című bányásztémájú verseimből kiadott válogatás. Tisztelettel, köszönettel tartozom érte Oroszlány városának, Lazók Zoltán polgármesternek,  a Bányászati Kegyeleti Alapítványnak, Eichardt Jánosnak, és a szerkesztőjének Tóthné Krettler Máriának.

 

2019-es bányásznapon  Kazincbarcikán megkaptam a Bányászati 
Dolgozók Szakszervezetének elismerését, a Művészeti Nívódíjat.

Az, hogy milyen íróvá, költővé lesz valaki, azon a tanulás, szorgalom, kitartás segíthet, de hogy ténylegesen milyen is, azt csak az olvasók dönthetik el. Az olvasók,  akikhez a legnagyobb tisztelettel és alázattal kell közeledni, mert csak ők mondhatják meg hogy ki is vagy valójában!

--------------
 
Kovycs
Majd megmondják, ki vagy
 
Mikor poéták szekere elé
befogod te költőnek magadat,
arra számíts, hogy erőd néha elhagy.
Akkor is add mindig önmagadat.
A hazug szó lefolyik a papírról,
néha akadály állja utadat.
Akik lelked várják a pennádtól,
olvasókban látod meg magadat.
 
Nehéz hámba tetted te nyakadat.
Tollad lehet a vigasz a fegyver.
Ezért gondold meg minden szavadat,
elég véteni egyetlenegyszer.
Mert ha szavaiddal sebet ejtesz,
annak, ki versedben vigaszt keres,
akkor bizony te egy csatát vesztesz.
Jobb... ha minden szót te elfelejtesz!
 
Mikor meg, fújni kell a harsonát,
elől vidd a zászlót, bőszen harcolj!
Te add először ha kell lelkedet,
add oda mindened, s keveset markolj.
Költőnek lenni nagy felelősség,
soha ne hidd, hogy te jó költő vagy!
Tollad a szíved vezesse és a szerénység,
majd az olvasóid megmondják ki vagy.
2014
 
Kedves Idelátogató ! Olvasd őket olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel írtam, ha csak néhány olvasónak okoztam örömet, akkor már nem volt hiába.
 
 

KOVÁCS  LÁSZLÓ
Kovycs

 
 
 

Vendégkönyv

Ebben a szekcióban nem található cikk.